2025. 06. 24.
Szabó-Horváth Vivien Dóra karrierje remek példája annak, hogy a változás nemcsak kihívás, hanem lehetőség is lehet. Tizenkét év alatt négy különböző szakterületen bizonyított az Audi Hungariánál – minden új kihívás friss lendületet és értékes tapasztalatokat hozott számára. Nyitottsága és bátorsága révén mindig meglátta az ismeretlenben a fejlődés útját. Ma már egy olyan pozícióban dolgozik, ahol szakmai tudása és érdeklődése tökéletesen találkozik, és valóban otthon érzi magát.
A Széchenyi István Egyetemről vezetett az utam az Audi Hungariához. Ebben nagy szerepe volt a családi inspirációnak is: Egy közeli családtagom szintén műszaki menedzserként végzett, hozzám hasonlóan logisztika szakirányban, majd a négy karikás vállalatnál helyezkedett el, amiről nekem is sokat mesélt. Az édesapámtól is sokszor hallottam az Audiról, igaz ő nem munkatársaként, hanem kamionosofőrként fordult meg gyakorta a vállalatnál. Ezek az élmények és történetek mély nyomot hagytak bennem, így amikor négy lezárt félév után lehetőségem adódott gyakornokként csatlakozni, egy percig sem haboztam. 2013 júliusában kezdtem a készautó-kiszállítás területén. Épp akkor zajlott az új járműgyárba történő költözés és a folyamatok kiépítése, így rögtön a sűrűjébe csöppentem. A sok újdonság megtapasztalása mellett a feladatköröm is folyamatosan bővült. Szívesen maradtam volna főállásban is ezen a területen, de ez akkor nem volt lehetséges – az viszont biztos volt, hogy az Audin belül szeretném folytatni a pályámat.
Méghozzá nem is akármilyen kezdéssel. Munkatársként 2014 decemberében léptem be először a vállalat területére, méghozzá egy napon a későbbi férjemmel, aki a motorgyártás területén kezdett, most pedig éppen ott dolgozik, ahol én gyakornokoskodtam, azaz a készautó kiszállításon. Én viszont akkor már a lakkozóba igyekeztem, ahol kétéves fix szerződéssel alkalmaztak egy kismama helyére. Bár itt is logisztikai feladatokat láttam el, ez nem szállítmányozás volt, hanem a lakkozón belüli logisztikai folyamatok működtetése. Itt is azonnal jött a mélyvíz. Viszonylag rövid idő alatt kellett betanulnom, miközben még államvizsgára is készültem — így ez egy igazán intenzív, de izgalmas időszak volt. 2015 elején sikeresen befejeztem az egyetemet, ami jelentős könnyebbséget hozott a mindennapokba. Emellett egy gyesről visszatérő kolléganő is pár órában segített a munkában, ami nagy támogatást jelentett, és közben éreztem, hogy a hiányzó téglák is fokozatosan a helyükre kerültek. Ettől kezdve egyre inkább élveztem a munkát, már csak amiatt is, mert a munkából kifolyólag számos területtel is kapcsolatba kerültem. Ez az időszak önismeretnek is jó volt, megtanított határozottnak lenni, miközben folyamatosan fejlesztett, mivel az egyetemen megszerzett alapokat egyre inkább kiegészítette az Audi-specifikus gyakorlati tudás.
Közben azonban vészesen közeledett a kétéves szerződés vége.
Bizony, elkezdtem körülnézni a nyitott pozíciók között. Az állásinterjúm a Kísérleti Motorgyártó Központban (MAC) sikeresen zajlott, és bár az eredeti terv szerint házon belül szerették volna betölteni a pozíciót, néhány hét múlva visszahívtak, hogy szívesen fogadnak a csapatban. 2016 októberében az éves leltárral vettem búcsút a lakkozótól és novemberben már az MAC-ban kezdtem. Egy olyan feladatkört kaptam, amely inkább a korábbi, lakkozós tevékenységemhez hasonlított. A készletekeért, a raktárakért és a könyvelésekért feleltem. A járműgyártásban szerzett tapasztalataim sokat segítettek, de a motorgyártás azért mégiscsak „más kávéház”. Arról nem is beszélve, hogy amikor a területre érkeztem, éppen egy teljes struktúraváltás közepébe csöppentem. Persze, ez sem jelentett problémát, csak egy nem várt plusz kihívást. Két évig dolgoztam ebben a pozícióban, majd 2018-ban megszületett az első kisfiam.
Eredetileg úgy gondoltam, hogy amikor Zente betölti a második életévét, visszatérek a munka világába – és természetesen az Audiba. Az élet azonban más forgatókönyvet írt, mert 2020-ban Zalánnal bővült a család. Az elképzelésem ezután sem változott: vele is szerettem volna két évig otthon maradni, ám másfél év után megcsörrent a telefonom. Az MAC egyik kollégája babát várt, így a felszabaduló pozícióra szerettek volna visszahívni. Bár kicsit korainak éreztem, megpróbáltam megoldani a visszatérést. Sajnos a győrzámolyi bölcsődében várólistán voltunk, Győrben pedig esélytelennek tűnt, így akkor nem tudtam élni a lehetőséggel. Bő fél év múlva, 2022 nyarán jeleztem a személyügyi referensemnek a visszatérési szándékomat, az MAC-ban azonban nem volt üres pozíció, így ismét álláslehetőségek után kezdtem keresgélni. Négy év kihagyás után pályázgatni, állásinterjúkra járni egy teljesen új helyzetet jelentett - főleg úgy, hogy közben már két kisgyerekre is gondolnom kellett.
Két pozíciót ajánlottak fel, az egyiket rögvest úgy vezették fel, hogy ne ijedjek meg az elnevezéstől, és higgyem el, meg fogom tudni oldani. A termékadat menedzsment terület fejlesztőmérnöki munkaköre azért nem csak elsőre, másodikra is ijesztően hangzott. Mégis úgy voltam vele, hogy próbáljuk meg. Az interjú online zajlott, ami nekem teljesen új volt, hiszen a Covid előtt az ilyen találkozók személyesen történtek.Éppen a Balatonon nyaraltunk, amikor az első egyeztető megbeszélés megtörtént, miközben a fiúk javában strandoltak. Nem tagadom, nagyon izgultam, de utólag ez esetben is kiderült, hogy feleslegesen. Pár napon belül jött a pozitív visszajelzés, így a beütemezett másik állásinterjúra már nem is volt szükség.
A termékadat menedzsment tevékenységét gyakran nevezik a műszaki fejlesztés termékinformáció áramlás alfájának és ómegájának. Az alkatrészek információáramlása, a változások nyomon követése és a műszaki rajzok ellenőrzése mind olyan feladat, amelynek eredménye az a darabjegyzék, amelyből a vállalat és az egész konszern építkezik. A darabjegyzék alapján történik az alkatrészek beszerzése, a logisztika tervezése és maga a gyártás is. Az adatbeli pontatlanság autógyárakat is képes megállítani. Elsőre ez is elég ijesztőnek tűnt, ahogy az is, hogy az általam tanult logisztika gyakorlatilag abban ki is merül, hogy alkatrészszámokkal dolgozom. Nagyon megnyugtató volt, hogy itt valóban csapatmunka zajlik: nem vagyok egyedül, többen ugyanazokat a feladatokat látjuk el, és mindenki rendkívül segítőkész. Ez már a betanításom során is egyértelműen megmutatkozott. Amelyben az volt az érdekes, hogy előttem a kollégáim részben Ingolstadtban tanulták be a teendőiket, én viszont afféle prototípusként, az első győri betanítás alanya voltam. Azzal, hogy mindenki (is) foglalkozott velem, valamennyi munkatársam szemléletét és hozzáállását magamévá tudtam tenni, kialakítva a sajátomat. Utánam két hónappal, decemberben több új munkatárs is érkezett, onnantól csoportos betanítás zajlott, amit ugyancsak nagyon élveztem. A betanításom sikerét jól jelzi, hogy egy év múlva már én is betaníthattam. Eleinte egyébként napi 6 órában dolgoztam, mert a vezetőm úgy gondolta, hogy ez az én érdekem és így a vállalaté is. És igaza volt. Abban a 6 órában tényleg csak az audis feladataimra koncentráltam, ami elengedhetetlen, mivel ehhez a munkához maximális odafigyelés szükséges. S közben a lelki békém is megvolt, mert tudtam, hogy a gyerekekre is bőven marad időm. Idővel aztán már 7 órában dolgoztam, majd jöhetett a napi 8, de ezt is fokozatosan építették fel, ahogy engem. Nagyon hamar megéreztem, hogy minden tekintetben jó – de fogalmazhatok úgy is, hogy a legjobb – helyen vagyok. A munkatársi közeg mellett a munka is remek. Mindig jönnek új témák, új kérdések, ez egyszerűen megunhatatlan.
Nem szabad félni a bizonytalantól, néha tényleg nem árt új utakat keresni, mert én is így találtam rá arra a helyre, ahol a legjobban érzem magam. A változásoktól pedig nem kell tartani, hiszen végeredményben minden megtanulható, csak akarat és kitartás kell hozzá. Az Audi Hungaria pedig különösen jó terep ehhez, hiszen vállalaton belül tudsz „munkahelyet” váltani, kisebb kockázattal és nagyobb biztonsággal.
A közelmúltban a szabadidőmben is váltottam. Futni kezdtem. Jelenleg félmaratonra készülök. Őszre talán összejön. Aztán akár a maraton is bennem lehet. Nincs olyan, hogy lehetetlen...
Aktuális híreinket a Hírek oldalon olvashatja.
Amennyiben a sajtóanyagokkal kapcsolatban további információra van szüksége, kérjük forduljon a Vállalati kommunikáció területének munkatársaihoz.
