"Egy köztes tárolóból érkeznek a karosszériák, hiszen a fő gyártóegységeink sebességkülönbséggel működnek, amit köztes tárolókból tudunk kiegyenlíteni" - kezdi Csehi Györgyi a bemutatót a járműszerelde belépési pontján. A szerelde is egy köztes tárolón keresztül kapcsolódik a lakkozóhoz, ahol Ganczler Dávid Rómeótól megtudtuk hány réteget kapott a TT kasztnija. A járműszereldében az ütemidő minden állomáson közel 100 másodperc. A felszereltségtől függően vannak egyszerűbben és bonyolultabban szerelhető modellek., tehát nem mindegy, hogy Audi Q3 Sportback vagy éppen Audi TT Roadster érkezik. Az autók gyártási sorrendjének kialakításánál figyelembe vesszük, hogy milyen távolságra kell lennie a magasabb felszereltségű modelleknek egymástól, például egy amerikai vagy japán piacra szánt modellnek (ezeknél sokkal nagyobb a biztonsági elvárások - a szerk)" - teszi hozzá Pozsgai Dávid.

A szalag nem vár

A gyártószalag fix sebességgel halad, minden munkahelynek megvan azkezdő és végpontja. Fontos szervezési elv, hogy a következő takt lehetőség szerint ne ugyanazon a helyen folytassa az autó összeszerelését, ahol az előző befejezte, így nem kell egymásra várni. "Egy modell sorozatgyártát legalább két év gyártástervezési fázis előzi meg, amelynek során megtervezzük, hogy melyik munkaállomáson pontosan mikor mi fog történni" - magyarázza Györgyi.

"Az első, azaz a nulladik a  szalagszakaszon ragasztjuk fel az emblémákat” - folytatja az gyárvezetést Pozsgai Dávid műszakvezető. „Az A-oszlopba zajszigetelő habokat juttatunk, majd itt kerülnek fel a gázteleszkópok, előre és hátra. A karosszériákról leszereljük az ajtókat, amelyeket elszállítanak az ajtóelőszerelő sorra, amely a gyártósor mellett található. Itt kapja meg a jármű az egyedi azonosítószámát, ami a teljes életútja alatt végigkíséri őt. A karosszériába különböző gumidugókat építünk be és a csomagtartó zárfogadóval gyarapszik."

A szerelde egy fő sorból áll, amelybe halszálka jelleggel bekapcsolódnak egyéb előszerelő tevékenységek. Ahol épp állunk, ott egy automata állomáson leveszik az ajtót, amely utána külön életet él. Elszállítják egy előszerelő sorra (itt kap üveget, kábeleket, elektronikát),  majd a készre szerelt ajtó ott kapcsolódik vissza, ahol a halszálkája bekapcsolódik a fősorba. Ehhez hasonlóan külön utat jár be például a műszerfal, vagy a futómű. Az ajtók leszerelését követően a TT megkapja az oldalsó ablaküvegeit, a tetőre belülről egy zajszigetelő burkolatot ragasztanak. És mindez még csak a nulladik fázis volt.

"A gyártósorunknak nem szabályos vonalvezetése van, nem lineáris elvet követ. Erről az állomásról például a karosszéria elmegy üregkezelésre (HRK - erről a korábbi, harmadik részben volt már szó - a szerk), ami a lakkozó kihelyezett tevékenysége. Onnan visszajön, de teljesen máshol tér vissza a sorba" - zavar össze mosolyogva Györgyi, amikor látja, hogy már végképp nem értjük honnan és hová tartunk. A lényeg, hogy a dolgozók pontosan tudják. Ezért nem találkozunk olyan Audival, amelynek elöl van a féklámpája...

"Nagy kihívás egy gyárban különböző modelleket ugyanazon a soron szerelni. Más-más ugyanis a munkatartalom, miközben minden egyes taktnak közel 100 másodperce van. Igazi művészet, hogy a több száz munkahelyet úgy tudjunk kiegyensúlyozni, hogy minden dolgozóra egyenlő terhelés jusson" - hívja fel a figyelmet a munkaszervezés szépségeire és nehézségeire a szalagszakaszvezető.

De térjünk vissza a TT-nkre, amely valahol a HRK-n elveszett. Hoppá, rossz helyen kerestük, a HRK-ról a magasból jön vissza a karosszéria, és nem is egy TT. "Egyre több a TT, érezni a csend előtti vihart, vagyis a TT-k közelgő kifutása miatt megnövekedett vevői igényeket" - jegyzi meg nevetve Györgyi. Innen újra egy földszinti szállító palettára kerül az autó. Ez az úgynevezett alsó palettás mozgatás, amíg nincs futómű és kerék a kocsin. Ezután jön a függesztett verzió, a harmadik szállítási mód pedig, amikor már saját lábán tud állni és a kereket rögzítve viszi a szalag. Van tudtommal egy negyedik is, amikor kövér gázzal elhagyja a csarnokot az autó. Persze, a kövér gázt csak én teszem hozzá…

Kígyók a fedélzeten?

Szóval a TT fentről érkezik, alácsúszik egy földszinti szállító (squid) és máris az egyes szalagszakaszon (BA 1) vagyunk. Itt az első tevékenység az ajtótömítő gumik beépítése, mindenféle üzemanyagcső, tovább a fej- és oldallégzsákok kerülnek be. A dolgozók egy különleges ergonómiájú széken ülnek, erről szerelik a motortéri kábeleket. A laikusnak meglepő lehet, hány kilométer kábelt nyel be a TT. A "kígyókat" előkészítve, zsákban kapják a beszállítótól, a munkatársaknak kell kiteríteniük a karosszéria különböző pontjai között. A motortérben zajcsillapító burkolatokat, azonosító címkéket helyeznek el, a kocsi megkapja a pedálokat, a halszálka elv alapján érkeznek az előszerelt műszerfalak. Ezeket egy automata berendezés segítségével építik be. Egyre inkább autó kinézete lesz innentől a karosszériáknak. Köztes raktár itt is van, hiszen az előszerelés sebessége más, mint a fősornak. Az előszerelt műszarfalak maximum tíz, minimum három darabos tartalékot képeznek.

Megszólal egy hangjelzés, épp szünet következik. Jelenleg három műszakban dolgoznak a szereldében. Műszakonként a három szünet négy egyenlő időszakra osztja a munkaidőt. "Ciklusonként, azaz kétóránként a kollégák más-más munkahelyre kerülnek, hogy ne ugyanazt a tevékenységet folytassák a teljes műszakban" - magyarázza Györgyi. Ez nem csak a monotonitás csökkentése, hanem ergonómiai szempontból is  fontos, hiszen több olyan munkaállomás van, ahol , váll felett dolgozni, hajolni, vagy állni kell. Fontos, hogy a dolgozók ne mindig ugyanazt az ízületet terheljék. "Ehhez persze az kell, hogy minden kolléga minél több munkafolyamatot ismerjen" - teszi hozzá Dávid.

Bekerült a műszerfal, helyükön vannak a pedálok, a kábelek, a klímacsövek, a zajszigetelők, a gumidugók, , előkészítették a szélterelőt (a Roadsterek esetében - a szerk), jöhet a második szakasz.

Ismét föntről érkezik a karosszéria, a szőnyegek alatti zajcsillapító réteget helyezik fel elsőként, majd jönnek a tetőkárpitok, illetve az A, a B és a C oszlopok burkolatai. A belső kezd megtelni tartalommal, fogantyúk, tükrök, szélvédők pattannak a helyükre. Utóbbit robot fejezi be: a munkatárs behelyezi a szélvédőt a robot elé, ahonnan a robotkarok elveszik és ragasztóanyaggal megkenik. A megkent szélvédőt a robot kiadja, majd az automata beépíti.

Bent vannak tehát a szélvédők és amíg nem figyeltem, már a lámpák közül a csomagtérajtóban lévő is bekerült. Az első és a hátsó világító testeket később, majd a negyedik szakaszban szerelik be. Következik a hátsó szárny, belső burkolatokat kap a kocsi, beigazítják a szőnyegeket, a belső kábeleket elhelyezik, a motortérben a kiterített kábelkorbácsot befűzik, az odaillőket behúzzák a tetőbe. Ezen a ponton már életet lehelnek a szerkezetbe, elektromos tesztet végeznek, így ellenőrzik az eddig beépített elektromos alkatrészeket.

Láblógatás nincs, házasítás van

Olyan takt nincs, ami üres lenne, valami mindig történik, ez a teljes szereldére vonatkozik, mindig mindenhol hozzányúlnak - legyen az TT vagy Q3. A squidről megint felfüggesztik a kasztnit, amelynek útja fölöttünk egy S betűt formál és átmegy BA 3-ra, azaz a hármas szalagszakaszra tart. Megyünk mi is, mert itt jön az izgalom: felkészítik a házasításra az autókat.

A kábelezésnek nincs még vége, jönnek az akkukábelek, majd a kulcsérzékelő antennákat is felteszik, mielőtt megtörténik a frigy. Egy mellékelőszerelő-sorról érkezik a futómű-váltó-motor egység (első és hátsó futómű, kardántengely, üzemanyagtank, fékcsövek, kipufogó rendszer, hővédő stb. minden a helyén van). Mi a házasítás? Föntről érkezik a kasztni, alulról pedig az előszerelt futómű-motor-váltó. Kamerák figyelik a kritikusabb pontokat, hogy tökéletes legyen a kapcsolódás, nincs semmi intimitás, mi is feszülten figyelünk. Hopp, meg is történt, jöhet a következő, nincs idő elmélázni.

"Amint a BA 0-ra beérkezik az autó, megkapják a megrendelést a kollégáim a motor- és a futómű szereléséhez. Négy óra ez a művelet, pont annyi, mint amennyit a karosszéria a fősoron eltölt. Most tartunk a gyártás felénél, tehát még négy óra szükséges, hogy kész autót kapjunk. Összesen nyolc óra alatt készülnek el az autók a szereldében" - magyarázza Györgyi.

Robotok csavarozzák a futóművet, a lengéscsillapítókat, a motor - és váltótartó bakokat - lesek át a mellékszálra, ahol szintén izgalmas a munka. A fő sor hossza közel egy kilométer, abban vannak a leágazó szálak, összesen azok is kitesznek jó pár száz métert.

Nem tudok szabadulni a mellékágról, nézzük mi történik: először felkerül a motor, a másik oldalról a váltó, a vízcsövek, a megfelelő kábelek, a generátor, a klíma, a kompresszor, a hűtőcsövek. Egy másik soron előszerelik a segédkeretet az első futóművel, arra helyezik rá a motor-váltó kombót. Ezzel csavarozzák össze az első futóművet. Miden más, tehát, ami hátul van, ezen a szalagszakaszon épül fel, amelyet most épp csodálok. Jöhet a harmadik rész: a kipufogó, a hátsó híd, a hátsó futómű egyben érkezik. Már alig tudom követni a halszálkákat, ugyanis ez itt épp egy vastag halszálka, már-már velőscsont, amelybe további apró halszálkák csatlakoznak be. Őrület, nem tudom merre nézzek, minden mozgásban van és egyre jobb a műsor. Ott éppen egy Roadster épül: akkumulátort, hátsó ütközővasat, telefonantennát, kipufogóvéget, hangszórókat kap, majd motorteres munkák következnek, csomagtér- és vízvályú burkolatokat építenek be.

"A futóművet itt kötjük össze a karosszériával, egy táncolós takt során" - (emlékeim szerint ezt Dávid mondta) látja, hogy nem értjük, ezért elmagyarázza: "A Roadster aljára átlós merevítőket teszünk előre és hátra, ezeket tizennégy csavarral kell rögzíteni. Azért hívjuk táncolósnak, mert a kis csavarozó gépet úgy kell mindig forgatni, mintha táncolnánk". Hogy mik vannak? 

A munka azonban nem áll meg és mi is folytatjuk a kimerítő sétát, megyünk a négyes szalagszakaszra, ahol az első és a hátsó lökhárítókat, a fényszórókat, a frontendet, a középkonzol alsó részét építik be. Egy másik állomáson betöltik az üzemanyagot, a fékfolyadékot, a hűtővizet, feltöltik a klímát, az oszlopok megkapják a burkolataikat, felkerülnek a napellenzők és igen, itt már kerekeket is kap a TT.

Már az ötös szalagszakaszon járunk, itt ismét van egy szállítóeszköz váltás, a TT kerekét rögzítik, a squid pedig halad. Beépítik az üléseket, először a hátsót, majd a háttámlát, aztán az első üléseket, bekerül az kormány, abba a légzsák, felhelyezik a különböző dizájnburkolatokat, felragasztják a kötelező matricákat a motortérben, felkerülnek az ajtók, melynek pozícióját is pontosan beállítják. A sor közepétől beállítják a frontendet, a hézagokat (motor, ajtó, csomagtér), majd főként ellenőrző szakaszok követik egymást. Az elektronikus vizsgálaton azt ellenőrzik, hogy minden tökéletesen működik-e. Ha nincs semmilyen kommunikációs hiba, az Audi TT a futómű- és fényszóróállításra megy. 

"Itt lehelünk először életet az autókba, ez a kedvenc részem, számomra a legszenzációsabb helyszín" - mondja lelkesen Györgyi. "Átgondoltan van megtervezve ez az egész, egyszerűen csodálatos! Mi átlagban 2000-2200 alkatrészt szerelünk, a motor ebben a tekintetben csupán egy egységként szerepel. Hogy összességében pontosan hány elemből áll egy autó, ittlétem alatt nem sikerült még kiderítenem - de nem adom fel!" - búcsúzik Györgyi és vele együtt Dávid is visszatér a szalaghoz.

A TT-k pedig szépen, csillogva és morgó hanggal várják az új, tartalmas és hosszú életüket, amely valahol Bajorországban, Anatóliában, Fokvárosban, Csíkmadarason, Oszakában, vagy a szerencsésebbeknek South Beachen folytatódik. Előtte azonban még teljesítik a csarnokon kívüli tesztpálya megpróbáltatásait. Az RS modellek az országutat is megjárják, ezt követően tömítettség vizsgálat következik (monszunesőt kapnak), majd különböző ellenőrzéseken esnek át. Végezetül szépen becsomagolják őket, mint az ajándékokat, hogy valahol a boldog tulajdonos izgatottan kibonthassa.