Milyen autót vezetsz?

A mindennapokban egy 2,5 éves Q7-es a társam az úton, emellett céges ügyben néha beleülök a VW Caddymbe. Mellettük nagyon várom, hogy vezethessem 2004-es, 3.2-es, gleccserkék Audi TT Coupet, egy 2000-es 1.8 turbo, tóezüst TT Roadstert és egy 2000-es, fekete S8-t.

A filmben az első generációs, kék TT-vel szerepelsz. Miért ezt választottad?

Szerintem mindenkinek megvan az életében az a pillanat, amikor egy régóta dédelgetett álmát meg tudja valósítani. Amikor főiskolára jártam, a legjobb barátommal mindig arról álmodoztunk, hogy milyen autót fogunk venni magunknak. Ez az időszak 1996-2001-ig tartott, pont beleesett a TT gyártásának a kezdete. Nem is kell mondanom, egyből szerelmesek lettünk. 2005-2006-ban aztán Audi-termékmenedzserként dolgoztam az Porsche Hungariánál, én készítettem minden Magyarországon rendelt autóhoz a szérialistát, én áraztam őket az árazási csoporttal, én rendeltem őket, és én diszponáltam a magyar importőrkészletekről. 2005-ben, a belépő tréningem részeként az ingolstadti Audi-gyárban közelebbről is megismerkedhettem az Audi márka történelmével, a modellekkel és természetesen a TT-vel. Aznap egy 3.2-es, kéziváltós TT Roadstert ki is lehetett próbálni, és mondanom sem kell, a fantasztikus élmény belém égett, amit mélyen elraktároztam. Első hétvégi autóm aztán 2008-ban egy hathengeres, VW Corrado VR6 lett, amit örömmel használtam 2013-ig, amikor is az eltelt idő válaszút elé állított, vagy eladom, vagy csavarjaira szétszedetem és  felújíttatom. Az eladás mellett döntöttem. Nem kellett sokat várni, felszínre tört a főiskolai álmom, és most már tudatosan keresni kezdtem az álomautót, ami számomra nem is lehetett más, mint egy négykerekes, 3.2-es DSG coupé. Mivel akkoriban nem kínáltak Magyarországon eladásra használt Audi TT-t, Németországban kezdtem keresgélni. Háromnegyed év után bukkantam rá a tökéletesre: egy DSG-váltós, 3.2-es szívóbenzines, leinformálható, balesetmentes, kifogástalan állapotú TT-re, amit az előző, közjegyző tulajdonos hölgy is rajongásig szeretett, garázsban tartott, csak kézi mosóban tisztított, még a legutolsó izzócserére is márkaszervízbe hordott.

Így került be „MOU” a családunkba. Ahogy nőtt Gréti, megszerette az autókat és a TT találkozókat is, nem utolsó sorban az autók mögött álló közösségért. Mivel a párom Emi, Gréti és én egyszerre nem férünk be a coupéba, ezért csatlakozott a flottához egy TT Roadster is, így a TT-találkozókra együtt is el tudunk járni hármasban. A két TT-ben 3-an azért kényelmesebben elférünk, és Gréti sem rúgja össze az első ülést – nevet Csaba.

MOU-ként hivatkoztál az autóra, ez a beceneve?

A TT-klubban kapta ezt a nevet a rendszáma miatt. Korábban, amikor a találkozókon még rendeztünk szépségversenyeket, ezeken a legeredetibb állapotú autó kategóriát mindig MOU nyerte. Emiatt kezdték el így emlegetni a többiek az autómat, amit én egyébként BeasTT-nek (Rém) hívok. A másik két autóm közül a tóezüst Roadstert BeauTTy-nak (Szépség), az S8-at pedig a Csillagok Háborúja csillagrombolója nyomán DeStroyer-nek.

Mit szeretsz MOU-ban/BeasTT-ben a legjobban?

Talán azt, hogy az erő és a dizájn kombinációja. Így röviden összefoglalva.

Az idők során családtaggá váltak nálatok az autók?

Mindháromnak saját garázsa van, kézi mosóba hordom őket. Szóval igen, szerintem családtagnak számítanak. A klubban is ismert vagyok róla, hogy amellett, hogy mániákusan szeretem és gondozom az autókat, ha beülök, mint autó használom őket. Egy példa: a forgatásra Győrbe a párom külön autóban ment előttünk a megszokottnál lassabban, hogy fogja a bogarakat. Visszafelé azonban már tempósan jöttünk, éltünk a TT adottságaival és az utak adta lehetőségekkel.

A forgatásra is kislányoddal, Grétivel érkeztél. Ő már a TT-szerelembe nőtt bele? Hogy viszonyul az autókhoz?

Amikor az első generációs TT Coupét vettem - bár mindig vágytam gyerekre, Gréti még nem született meg ekkor -, tudtam, hogy olyan autót szeretnék, amit egyszer, ha a gyermekem nagy lesz, OT-rendszámmal, oldtimerként megkaphat tőlem. Gréti, aki közben 6 éves lett, ezt tudja is, imád gyorsan menni, gyorsulni. Egyébként a párom is márkahű, a Porsche Hungariánál dolgozik Audi-trénerként, így a mindennapokban ő szolgálati Audival jár.

Végezetül ossz meg velünk egy különleges élményt az autóddal kapcsolatban!

Rögtön a vásárláshoz kanyarodnék vissza, amikor is a szomszédommal mentünk Németországba egy akkori céges VW Passattal az autóért. Neki egy Audi A4-e volt, így mondta is, hogy nagyon hasonló az övéhez a Passat, ő vezeti majd haza azt, meg egyébként is jöjjek én az új autómmal. Én inkább azt javasoltam, hogy úgyis megállunk többször az 1.200 km-es úton, cserélgessük az autókat, érjenek mindig új ingerek minket, jobban telik az idő. 6-700 km után, már a második cserén túl azt mondta Balázs: „Te, Csabi, ne haragudj, nem is akartam mondani, de én nem értettem, miért is vetted meg ezt a kocsit. Én nem éreztem, hogy mekkora bődületes erő van benne. Aztán a legutolsó csere után, mikor lemaradtam, észrevettem az S-betűt a váltón, és hát behúztam. És akkor jött a tűzijáték, kellett kapaszkodnom.” No, ott ő is megértette, hogy miért is vágytam erre az autóra.