Csik Tibor Zoltán házasságkötését követően került Győrbe. Amikor a mechanikai műszerész, NC- és CNC-programozó végzettséggel rendelkező fiatalember szétnézett a munkaerőpiacon – ahogyan fogalmazott –, úgy látta: az Audi klasszisokkal jobb feltételeket kínál, mint bármelyik másik cég a környék vállalatai közül.

Minőség és mennyiség

– A hengerfejgyártó soron kezdtem a munkát – emlékezett vissza a kezdetekre Csik Tibor Zoltán –, Jó tíz évig dolgoztam ezen a területen, majd átkerültem a blokkmegmunkálással foglalkozó részlegre. Mindkét gyártósornak közös jellemzője, hogy előkészített, félkész öntödei alapanyagok érkeznek hozzánk, melyek meghatározott, egymásra épülő megmunkálási fázisokon mennek keresztül. Szériagyártásról van szó, a mi feladatunk inkább a folyamat felügyelete, előkészítése a megmunkálásokra. Persze különbségek is adódnak: a hengerfejeket emulziós, míg a motorblokkokat száraz technológiával munkáljuk meg.  Az természetesen minden gyártósoron alapvető elvárás, hogy maximálisan figyeljünk a minőségre, ugyanakkor a tervnek megfelelő mennyiségben készüljenek el a termékek az adott műszak alatt. Az is nagyon fontos, hogy a folyamat egészéről képet alkossunk, hiszen egymás keze alá kell dolgoznunk, szükség van az egymásra figyelésre, egyfajta együttműködésre a megmunkálás különböző fázisaiban részvevő munkatársakkal.

A gyártásban eltöltött évek tapasztalataira, az elvárásoknak megfelelő minőségű teljesítményre építve munkahelyi vezetői Csik Tibor Zoltánt új feladatokkal is megbízták pályafutása alatt.

Mérni csak pontosan, szépen

– Új kihívásként éltem meg és az irányomban megnyilvánuló bizalom jeleként értékeltem, hogy tíz-tizenöt éven keresztül az alkatrészek ellenőrzésével is foglalkozhattam a mérőszobában.  Az ezredforduló környékén ismerkedtem meg ezzel a területtel, és már akkor nagyon fejlett technikai berendezésekkel dolgoztunk, de azóta is óriásit fejlődött a vizsgálatokat kiszolgáló informatikai háttér. Különösen azok az időszakok izgalmasak, amikor új gyártósor áll munkába a cégnél, hiszen ezekben az időszakokban számunkra is új szempontok, új ellenőrzési területek adnak feladatot.

A világ legnagyobb motorgyárába az ország minden részéből érkeztek és érkeznek ma is munkavállalók, nagyon színes társaság dolgozik együtt a gyártósorok mellett és a különböző részlegeken. Talán ennek is köszönhető, hogy Csik Tibor Zoltán szabadidős elfoglaltságához is kollégái között keresett és talált társakat.

A Mont Blanc csúcsán a jég

- Az egyik munkatársam hívta fel a figyelmemet a teljesítménytúrákra, és elkezdtem rendszeresen járni ezekre a szervezett „kirándulásokra”. Egyre hosszabb távokat gyalogoltam, harminc-negyven-ötven kilométereket tettem meg, majd a „Kinizsi százast” ötször csináltam végig.  Kerestem tovább a kihívásokat, így jöttek a külföldi utak, a Magas Tátra, a Júliai-Alpok háromezer méteres hegyein próbáltam megtapasztalni, hol vannak a saját határaim. A saját, néha keservesen megszerzett tapasztalataim segítettek fejlődni.

Az igazi sportemberek szinte törvényszerűen emelik egyre magasabbra a téteket, s nem alakult ez másképp Csik Tibor Zoltán esetében sem. Az egyik legnagyobb kalandról így mesélt.

- 2008-ban jött az ötlet, hogy szeretnék feljutni a Mont Blanc csúcsára. Már nagyjából tisztában voltam vele, hogy a munkatársaim közül kik azok, akik komolyabban foglalkoznak túrázással, így végül négyen kezdtünk el készülni a nagy kalandra. Azt, hogy teljesen amatőrként vágtuk bele ebbe a vállalkozásba, mi sem bizonyítja jobban, mint hogy a helyszínen kiderült, a fizikai tréning ellenére felszerelésben, technikában, tudásban egyáltalán nem voltunk felkészülve a körülményekre. Az időjárás is meglehetősen szélsőségesen alakult, a csúcs felé menet viharba kerültünk, nem tudtunk egymással kommunikálni, így végül a szerencsénknek is köszönhetően ketten értünk fel a Mont Blanc 4800 méteres csúcsára. Mindenesetre ez a túra valamennyi résztvevő számára sok tanulsággal szolgált: mindannyian reális képet kaptunk arról, hogy a magashegyi túrázásban hol tartunk, mire elegendő a tapasztalatunk, tudásunk és hol vannak a határaink.

A Kilimandzsáró hava

A megtapasztalt nehézségek azonban nem vették el a csapat kedvét az újabb mászásoktól, ezt követően Franciaország, Svájc, Olaszország négyezer méter magas hegyeit hódították meg. Tibor magashegyi túrázásának történetében a következő mérföldkövet a Kilimandzsáró jelentette, ahová már egyedül indult el.

- Egy budapesti társasághoz csatlakoztam 2012-ben, tulajdonképpen ki is lógtam a sorból, nálam sokkal tapasztaltabb, rutinosabb hegymászók, sportolók kezdték el a túra szervezését, a felkészülést. A túra egyik nehézségét a harminc fokos meleg, a páradús levegő jelentette, három napot kaptunk az akklimatizálódásra. A csúcstámadásra éjfélkor indultunk, 4200 méterről kellett felkapaszkodni 5900 méterre úgy, hogy lehetőleg reggelre felérjünk, mert akkor marad elegendő idő a biztonságos visszatéréshez. Felejthetetlen élmény volt a hegytetőről végignézni a tájon, látni a Kilimandzsáró csúcsán lévő hósipkát.

Ötezer az újabb cél

Csik Tibor Zoltán esetében a csúcsról való körülnézés ténye önmagában különös jelentőséggel bír, ugyanis a hegycsúcsok bajnoka a mai napig erős tériszonnyal küszködik. Saját bevallása szerint egy magas házról, egy toronyról félelemmel néz ki, szédülés fogja el, ám ebből semmit nem érez sem mászás közben sem a hegyek tetején.

- Szeretnék még egy ötezer méter magas hegyre feljutni. Szóba került már mind a Kaukázus, mind Oroszország európai részének csúcsai.