Kiss Viktóriával, egy televíziós  túlélőshow 2023-as évadának résztvevőjével beszélgettünk, aki – ahogy a napokban adásba került utolsó részből kiderült – 18 versenyző közül győztesként került ki a testet-lelket próbáló megmérettetésből.

A világ egyik legkeményebb és legnépszerűbb realityje , melyben elszigetelt körülmények között küzdenek játékosok önmagukkal, egymással és a viszontagságos környezettel. Civil versenyzők bizonyítják milliónyi néző előtt, hogy kitartással, átgondolt stratégiával képesek megküzdeni az éghajlat, a nomád élet, az éhezés, az élővilág okozta nehézségekkel és az ezekből adódó fizikai, lelki megpróbáltatásokkal és nem utolsó sorban saját magukkal.

Viki, hogy kerültél az Audi Hungaria belső ellenőreként és világbajnok natural testépítőként a tévé képernyőjére?

Tulajdonképpen egy heccnek indult az egész, poénból regisztráltam. Aztán egy fél óra múlva csörgött a telefonom - a műsorkészítők voltak a vonalban, de én biztos voltam benne, hogy rossz számot hívtak, le is tettem egyből. Aztán később kiderült, nagyon is komolyan gondolkodnak bennem, néhány nap múlva már a kiválasztási folyamat kellős közepén, a strukturált interjúkon vettem részt, május közepére már aláírt szerződésem volt, június 13-án pedig már a repülőgépen ültem gondolataimba merülve a Fülöp-szigetek felé.

Sok időd nem maradt a felkészülésre, egyáltalán hogy lehet felkészülni egy ilyen kalandra?

Aktív testépítő versenyzőként épp a június 18-i világbajnokságra készültem, amire az európai ranglista vezetőjeként kvalifikáltam magam. Nehéz döntést kellett hoznom a túlélőshow miatt, hiszen így lemaradtam a vb-ről. A felkészülésem ezáltal más irányt vett, át kellett alakítanom az edzéseimet, hiszen tudtam, hogy a dzsungelben fizikai megpróbáltatások és nélkülözés vár majd rám. Ennek megfelelően tömeget növeltem, izmot építettem, de amire a legnagyobb hangsúlyt helyeztem, az a mentális tréning volt. Abban biztos voltam, hogy az éhezés engem nem fog kikezdeni, hiszen a versenyek előtti diéta miatt ehhez már hozzászoktattam a testemet és a lelkemet. Inkább a családom hiányától tartottam, hiszen nem voltam még ennyi ideig távol a gyermekeimtől.

A lányod érettségije és ballagása ráadásul bele esett a kint töltött időszakba…

Jázminnal nagyon őszinte, már-már legjobb barátnői kapcsolatom van, tehát leültünk, és megbeszéltük, hogy be tudjuk-e ezt vállalni családként. Számomra nagyon fontos volt, hogy a gyerekek és a rokonok mindenben támogattak. A Lányom külföldi egyetemre készült és ennek a finanszírozási lehetőségét láttuk a megmérettetésben, amellett, hogy sosem adódott még olyan lehetőség, amiben ennyire kiléphetek a komfortzónámból. Azt gondolom, hogy ez a néhány hét egy életre szóló személyes fejlődés volt.

38 nap önismereti tréning gyakorlatilag minimális ellátással, megtanulni minden mostoha körülményhez rugalmasan alkalmazkodni, felismerni, hogy kiben bízhatsz. Bízni önmagadban és másokban, ha kell ismeretlenekkel csatát, játékot nyerni, vagy veszteni. De végül - mivel ez egy egyéni győzelemmel végződő játék -  eljön a pillanat, amikor sajnos meg kell hoznod a legnehezebb döntést, az eddigi bizalmasaiddal is versenyezned kell.

Különösen szokatlan, hogy nem vagy színész, de mégis az egész a kamerák előtt zajlik.

Mindig is céltudatos ember voltam, de úgy koncentrálni egy-egy feladatra, ahogy azt ott tettem, segítséget ad mai napig, amikor egy új kihívással állok szemben. Hitem szerint bármire képes az ember, ha a kitűzött célját magáévá tudja tenni, ha megtalálja azt, amiért hajlandó bármit feláldozni,  és amiért a szíve viszi előre. A hogyan és miként pedig jön magától. Fontos, hogy az út feltöltsön, folyamatosan erőt tudj meríteni belőle, a jelen pillanatban élj, mert ha a jelenben ott tudsz lenni, akkor a hogyant meg fogod találni.

Ha visszagondolsz a Fülöp-szigeteken  töltött 38 napra, mi volt a legrosszabb élmény vagy feladat, amivel szembesültél?

 Nehezen tudom megfogalmaznia a legrosszabb élményt, mert nagyon sok szokatlan, kiszámíthatatlan, saját határaimat folyamatosan feszegető helyzetben volt részem.  Már rögtön érkezésünkkor mellbevágó volt, hogy halálos mérgű kígyók, pókok, százlábúak között fogjuk tölteni ezt az időszakot, és bár  szakszerű segítség van a helyszínen de a, kórházi segítség hatórányi útra található. Anyaként sokkolt a helyzet, hiszen otthon várt a családom, és a gyermekeimet én szeretném felnevelni... Szörnyű volt éjszaka arra ébredni, hogy fogalmam sem volt, hogy mi adja ki a rémisztő hangokat- ember vagy valamilyen ismeretlen állat- a legszörnyűbb azonban méretes patkánnyal az ölemben ébredés volt.  Ránk szakadt a tudat, hogy teljesen magunkra vagyunk utalva, ha nem gondolkodunk előre és nem működünk együtt, akkor étlen-szomjan, menedék nélkül töltjük az éjszakát esőben, hidegben. Eddig csak filmekben láttam tájfunt, és elmondhatom, hogy benne lenni az valami egészen más - konkrétan halálfélelmem volt. Nem maradt száraz ruhám, a víz csak ömlött és ömlött, nem volt tűz, éhesek voltunk én pedig számoltam a koromsötétben a másodperceket, hogy mikor kel fel már a nap…

Volt olyan pont, amire azt mondod, hogy fordulópont volt?

Egyértelműen az a két alkalom, amikor levelet kaptam a családomtól. Először, 11 nap után, Jázmin ballagása miatt kaphattam lehetőséget arra, hogy a tenger mélyére lemerülve hozzájussak a leveléhez. Ez hatalmas lökést adott a további kitartáshoz, hiszen legyőztem a merüléstől való pánikomat, hosszú időbe telt, mire felhoztuk a kulcsot a társammal, de óriási boldogság volt Jázmin sorait olvasni, és tudni, hogy otthon minden rendben van, és ha ők otthon helyt állnak, nekem is menni fog. Majd a top 6-ban kaphattunk újra levelet a családunktól, ami sok embert megtört, én viszont ott eldöntöttem, hogy megnyerem ezt a játékot.  Minden nagyobb élettapasztalat nélkül kezdtem nevelni a kislányomat. Együtt tanultunk bele az anya-lánya szerepbe, talán éppen ezért nagyon kemény, talpraesett csaj vált belőle. Amikor azt olvastam tőle, hogy én vagyok a legerősebb nő, akit ismer, akire felnéz és példakép vagyok a számára, akire támaszkodhat, akkor nem volt más lehetőségem, csak értük előre.

Mit gondolsz, mennyiben volt előny számodra a sportoló múltad és jelened, illetve azok a tulajdonságaid, kompetenciák, amikre munkahelyed révén tettél szert?

Nagyon sok összetevőre volt szükség a győzelemhez. Úgy gondolom, koromnál fogva rendelkezem kellő élettapasztalattal, alázattal, tisztelettel mások iránt, a sportolói mivoltomból a kitartás és a fizikai határok megtapasztalása, ami nagyon sokat segített az éhezés elviselésében.  A munkám során szerzett tapasztalatok közül nagy hasznomra vált az itt megélt kommunikáció -hogyan beszéljünk, hogy megértsenek és hogyan hallgassunk, hogy megértsük a másikat, a stratégiai és komplex gondolkodásmód, a döntéseknél több szempontból megvizsgálni a helyzetet, figyelembe venni a lehetséges következményeket, akár több lépésre előre gondolkodni. Nagyon fontos volt a többiek motiválása, a hibák helyett a megoldás keresése, a rugalmasság és az agilitás, melyek mind létfontosságúak voltak, hogy csapatban tudjunk együttműködni, alkalmazkodni másokhoz. Aztán persze a jó beszerző és kontroller is előbújik az emberből, amikor egyezkedni kell, ajánlatot tenni, ultimátumot adni vagy felmérni egy helyzet lehetséges kimeneteleit.

Történnek olyan változások az életben, amelyek után az ember már sosem lesz ugyanaz, mint előtte. Téged miben változtatott meg a szigeten töltött időszak?

Engem leginkább arra tanított meg ez az időszak, hogy jobban bízzak magamban. Korábban

másoknak akartam megfelelni, most már jobban meg tudom élni a saját sikereimet. A másokhoz való viszonyom is alapvetően változott, ez a nélkülözéssel teli időszak közelebb hozta hozzám az embereket. Megtanultam ölelni, örülni másoknak, őszintén kimondani az érzelmeimet.

Mit gondolsz, milyen kihatással lesz ez a további karrieredre, munkádra?

Az a fajta személyiségfejlődés, amin keresztülmentem, hatással lesz a mindennapjaimra, a munkámra és a karrieremre is. Az emberekhez való viszonyom, az együttérző képességem és a meggyőzőképességem javulása újabb lökést ad a vezetővé válás útján. Bízom benne, hogy az általam megélt 38 nap mások számára is motiváló és inspiráló lesz saját céljaik meghatározásában és határaik kitolásában.

„Ne várd meg míg elvonul a vihar, hanem tanulj meg táncolni az esőben.”„ Véronique Maciejak