Major Péter, az Audi logisztikai munkatársa a Széchenyi István Egyetemen szerzett diplomát nemzetközi tanulmányok szakon. A végzést követően, 2013 májusában került a gyárba, sok társához hasonlóan, ajánlás alapján.

A belépését követő első időszakban az Audihoz érkező kamionok irányítása volt a feladata, s hogy azt minél hatékonyabban láthassa el, igyekezett bővíteni szakmai ismereteit.

Mivel az főiskolán nem ezt tanultam, OKJ-s képzésre jelentkeztem, és elvégeztem a nemzetközi szállítmányozási tanfolyamot. Az elméleti ismeretek megszerzése segítette napi tevékenységemet, ami elég szertágazónak bizonyult. – tette hozzá a fiatal szakember. – Belépésemet követően elsődlegesen az érkező kamionokat kellett a megadott prioritások szerint elirányítani, a mi felelősségünk volt, hogy a megfelelő áru a megfelelő helyre, a megfelelő időben érkezzen. Ez így elsőre talán nem hangzik túl bonyolultnak, de aki járt már a gyártótelephelyünkön, az tudja, több portáról, sok épületről és nagyon nagy területről beszélünk, ahol bizony nem könnyű eligazodni annak, aki először érkezik ide. A 2010-es évek első felében még főként német és magyar teherautó-vezetők jöttek, de később egyre több nemzet képviselőit segítettük, hová is vigyék a szállítmányt, akik között nem mindenki beszélt németül vagy angolul. Arra is volt példa, hogy a sofőr csak a cirill betűket ismerte, így számára különösen nehéz volt az eligazodás. Ehhez még hozzá teszem, hogy műszakonként 200-250 emberről beszélünk, akiket eligazítottunk.

A kamionok irányításával eltöltött időszak fontos változása volt, hogy 2016-ban átadták az Audi új logisztikai központját a Győri Ipari Parkban, a kamionok fogadása azóta is ott történik. De nem csak a vállalat, hanem Major Péter életében is történt változás.

A karosszériaelemek kiszállításának felfutása miatt jelentősen megnőtt az Audinál a vasúti szállítás volumene. Ezért ezen a területen is több dolgozóra volt szükség, én pedig szerettem volna a logisztikai munkának ezzel a részével is megismerkedni. – mondta el a váltás okairól Major Péter. – Sikeresen pályáztam egy pozícióra, így 2018-tól vasúti irányítással foglalkozom. Az a felelősségem, hogy a bejövő és kimenő vasúti forgalom a műszakom ideje alatt zökkenőmentes legyen. A bejövő vagonokat az előírt időrendben kell eljuttatnunk a számukra kijelölt csarnokhoz, illetve a kimenő szerelvényeket is mi állítjuk össze, és indítjuk el Németország felé. A gyárba sokféle alkatrész jön befelé, tőlünk kész autók, karosszériák, göngyölegek távoznak, az utóbbi időben ehhez még a kiszállított akkumulátorok társultak. Míg a kamionoknál csak egy rendszer szerint irányítunk, a vasútnál több adatra kell figyelnünk, több alprogramot kezelünk párhuzamosan. A vagonok több fajta árut nagyobb mennyiségben szállítanak, mint a kamionok, összetettebb a rakomány szerkezete, így nehezebb is megfelelő pontossággal kezelni.

Major Péter nem csak a munkahelyén, az élet más területén is keresi a kihívásokat, próbál előbbre lépni. Jó néhány éve elkötelezte magát a bűvészet, annak is a mentalista ága mellett. Az utóbbi időben megszaporodtak a felkérések a bemutatókra, így azt vallja, több is ez már, mint hobbi, inkább egyfajta szerelemből vállalt másodállás.

A bűvész trükkökkel, mint sokan mások, és is gyermekkoromban ismerkedtem meg. –mesélte az első szárnypróbálgatásokról. – Aztán egy időre félre tettem a „varázspálcát” és csak később, úgy huszonhárom-huszonnégy éves korom körül vettem elő újra, és kezdtem igazán komolyan foglalkozni ezzel a tevékenységgel. Egy Európa Bajnokságról készült videót néztem meg, és örömmel nyugtáztam, hogy ilyen produkciót én is tudnék csinálni, hiszen felismertem a bemutató logikáját.   

A klasszikus bűvészethez tartozóan vannak kártyatrükkök, kézügyességi, logikai trükkök, vannak illuzionisták, akik például embereket tüntetnek el, és van a mentalizmus, ami az én műfajom. A mentalizmus azt jelenti, a színpadon megteremtem annak a lehetőségét, hogy befolyásoljam a nézőt, hatással vagyok a közönség soraiban helyet foglalók gondolataira, előre megjósolom, miket fognak választani. Mindegy milyen közeget szórakoztatok, a precizitás az egyik legfontosabb követelmény, hiszen ez az, ami elengedhetetlen ahhoz, hogy a néző még csak ne is sejtse, valójában mi történik vele és körülötte.  Különösen nagy élmény, ha gyerekek előtt léphetek fel, mivel óvodában nekem is volt szerencsém megtapasztalni, milyen csodát élnek át az apróságok egy-egy ilyen alakalommal, milyen nagy hatással lehetek rájuk. A műsorok mindig igazodnak a befogadókhoz, igyekszem az előadás arculatát az adott társaságra szabni, konstruálni egy kerettörténetet, amelybe belehelyezem az egymáshoz is kapcsolódó, általában hat-hét perces műsorelemeket.

A bűvészettel kapcsolatban a kívülállók többségében megfogalmazódik a kérdés: hogyan születnek meg a különböző trükkök, hogyan lehet rájönni a titokra? Major Péter ebben a kérdésben is adott eligazítást.

A legtöbb bűvész – így én is – kártyatrükkökkel kezdi a pályafutását. Gyermekkoromban ebből jó párat megtanultam és autodidakta módon próbáltam az alapeseteket továbbfejleszteni, színesíteni. Aztán jöttek az egyéb eszközöket igénylő „varázslatok”. Minél több metódus, eljárás van a fejemben, annál könnyebben jövök rá egy még általam nem ismert mutatvány nyitjára. A trükkök elsajátításának egyik és a nehezebb útja tehát, hogy ellesem, kitalálom, hogy csinálják azt, amit másoktól – videón, interneten vagy egy előadáson – látok, és azt a magam képére formálom. A másik lehetőség a szemináriumokon, oktatásokon való részvétel, amelyek épp arra szolgálnak, hogy a résztvevőket megismertessék az adott trükk kivitelezésének módjával, az ahhoz szükséges eszközökkel.