Mikor kezdett el dolgozni az Audinál? Melyik részlegen?

2001. január 8-án óta dolgozom a cégnél. Az R4-es szereldében kezdtem, csapágyazás, hajtókar- és dugattyú-összeszerelés volt a feladatom. Három évig végeztem ezt a munkát, majd az úgynevezett végátvételre kerültem. Ez azt jelenti, hogy a legyártott motorblokkokat kellett átvizsgálnunk, mielőtt azok a szereldébe kerültek volna. Tulajdonképpen ezt csinálom a mai napig, igaz, az évek során sokat változott a technológia, fejlődtek az általunk használt eszközök.

Hogyan történik a munkadarabok vizsgálata?

Teljes körű diagnosztikát végzünk, minden kritikus pontot feltérképezünk. Megvizsgáljuk a furatokat, meneteket, a szelepeket, kengyeleket, ki kell szűrnünk a legkisebb öntéshibát is. Mindennek megfelelő méretűnek, állapotúnak kell lennie, csak tökéletes, sérülésmentes munkadarabok kerülhetnek át a szereldébe.

Milyen berendezések, milyen technológia segíti a munkát?

Természetesen kapunk egy részletes leírást arról, hogy milyen vizsgálatokat szükséges elvégeznünk, és ezeket különböző gépek segítik. A hengerfalat IPS-kamera pásztázza végig, ami megmutatja, megfelelő-e a megmunkálás, van-e benne sérülés, kiderül, ha esetleg hibás a bevonatolás. Endoszkópos vizsgálatot is folytatunk, ezzel főleg a forgácsmaradványokat lehet kiszűrni. Ezenkívül nyomáspróbát is végzünk, hogy a terhelés alatt jelentkező problémák is felszínre kerüljenek. Az évek során az ember megtanulja, mire kell figyelni, hol vannak a buktatók. Felelősségteljes munka, precizitást és nagy odafigyelést igényel. Az elmúlt két és fél évben az R5-ös öthengeres motorblokk megmunkálását ellenőriztük, ami egy viszonylag kisebb darabszámban készülő termék, ugyanakkor nagy igény mutatkozik iránta a piacon.

Mennyire együttműködő a csapat?

Mondhatom, hogy nagyon jó csapatban dolgozom, minőségi munkát nem is lehet másként végezni. Ha kell, kisegítjük egymást, hogy tartani tudjuk a tempót. Mivel folyamatos műszakban dolgozunk, egyeztetünk egymással a hétvégékről, a szabadságokról is, már jól összeszokott csapat vagyunk.

Úgy tudom, munka után, a szabadidejében sem szakad el az autóktól…

Mióta az eszemet tudom, imádom az autókat, így nem csoda, hogy rögtön a jogosítvány megszerzése után versenyezni kezdtem. Egy volt kollégámtól sikerült megvásárolnom egy használt Trabantot, 1985-től a navigátortársammal együtt ezzel vettünk részt szlalomversenyeken, illetve indultunk a dunántúli túraosztályban. Két év után sikerült előrelépnünk és bekerültünk az országos bajnokság második osztályába.

Milyen volt az akkori versenyautó?

Abban az időben nem telt külön versenygépre, ezt az autót használtam a hétköznapi közlekedésre is. Persze át kellett alakítani, hogy megfeleljen a versenyelőírásoknak, az ülések, a belső merevítő védőcsövezés, a speciális biztonsági öv és még jó néhány egyéb alkatrész a versenyszabályokhoz is igazodott. Ebben a kategóriában országúti és gyorsasági szakaszok egyaránt voltak, de előfordult az is, hogy földútra jelölték ki a pályát. Szép eredményeket értünk el ebben az időben, szinte minden futamon pontszerző helyeken végeztünk.

Soha nem is versenyzett más típussal?

De igen, 1990-ben sikerült egy összetört széria Zsigulit szereznünk, amit teljesen felújítottunk. A jelenlegi autóm ismét Trabant, melynek karosszériája 1988-as, csak a motort turbóztuk fel 26 lóerőről 45-re, de én már nem is vágyom nagyobb sebességre, nagyobb teljesítményre.

Ki finanszírozta a versenyeket?

Főként saját zsebből költöttem az autóra, az alkatrészekre, a versenyekre. Ennek az intenzív időszaknak aztán vége lett, a családalapítás, a gyerekek kerültek a figyelem középpontjába, az autózás egy jó időre háttérbe szorult, néha-néha szerelőként kerültem a csapatok közelébe.

De csak egy időre… Mikor kezdődött újra?

A kisebbik lányommal nyolc évvel ezelőtt megnéztünk egy szlalomversenyt, és annyira tetszett neki is, nekem is, hogy felmerült: mi lenne, ha újra versenyeznék. Engem nem kellett sokáig biztatni, hamarosan találtam is egy utcai Trabantot, amit átalakítottam, hogy versenyzésre alkalmas legyen. Ezzel a járgánnyal vettem részt hat éven keresztül a bakonyszentlászlói szlalombajnokságon.

Sikerült újra visszahozni a régi érzéseket?

Természetesen nagyon élvezem, hogy újra a volán mögött ülhetek, és szép eredményeket is elértem az utóbbi években. Többször voltam dobogós, három évvel ezelőtt a Rábaringen a Metabond amatőr bajnokságán öt kilométeres minisprintben megszereztem az első helyet. 2021-ben ez utóbbi kategóriában is bajnokok lettünk a társammal, és nekem a mini változatban is sikerült megőriznem az előző évben kivívott egyéni elsőségem. A koronavírus-járvány engem is elért, eléggé súlyosan megbetegedtem, így egy darabig megint le kellett mondanom a vezetésről. De amikor felépültem, ismét hoztuk az eredményeket, úgy szereztük meg a bajnokság harmadik helyét, hogy csak a szezon egy részében tudtuk gyűjteni a pontokat. Idén a második félévre vannak főként terveink, kifejezetten örülök, hogy a tervek szerint újra lesz Győrben is rali. A jövőre nézve a fő cél a kikapcsolódás, és remélem, hogy még egy ideig lesz alkalmam sikerre vezetni a jó öreg Trabantot.