2025. 05. 30.
Közvetlen közelről szemlélhette, hogyan épült az Audi Hungaria első üzemcsarnoka, ahol 28 évvel ezelőtt állt munkába. Peti Róbert a Rábából érkezett hozzánk azok után másfél évvel, hogy sikeresen felvételizett, ám egy kis időt még az előző munkahelyén szeretett volna tölteni. Munkáltatót azóta sem váltott, munkakört azonban többször is.
Finomhangolás vérprofi szakemberektőlHogy emlékszel vissza az audis kezdetekre? Miként indult a pályafutásod a vállalatunknál?
Lenyűgözött, ahogy kinőtt a földből az Audi Hungaria első üzemcsarnoka, amelynek építését még a Rába kezdte, így aztán „rábásként” mi is élénk figyelemmel kísértük, miként öltött testet a vázszerkezet. A jelenlegi Lukács Sándor Járműipari és Gépészeti Technikumban autószerelőként végeztem, ezt követően kilenc éven át dolgoztam a szomszédos gyárban, ahonnan 1997 márciusában „költöztem át” ide, a V6-os benzines gyártósor mellé, ahol tíz éven keresztül dolgoztam. Az első napomra a mai napig élénken emlékszem, hiszen egy teljesen új világba csöppentem. Szerencsés helyzetben voltam, mert egy újonnan induló gyártósorra kerültem, így gyakorlatilag együtt „futottam fel” a sorral és egészen a kifuttatásáig aktívan támogattam a működését. Izgalmas kihívás volt, és örömmel vettem részt a folyamatok kialakításában és fejlesztésében. Miután öt éven át teamkoordinátorként tevékenykedtem, az utam a G20 üzemcsarnokba vezetett, ahol a V8/V10 szereldében dolgoztam. Bár a TT-gyártósorra is mehettem volna, a motorok mellett döntöttem. Az új munka komplexebb feladatot jelentett, amely izgalmas kihívásokat is hozott. Úgy éreztem, mintha egy „külön gyár” lett volna a vállalaton belül. Ezt követően bő fél évig a try out előszerelős feladataiba is belekóstolhattam, amely nagyobb szakmai lehetőségeket kínált, hiba lett volna, ha nem vállalom el. Ez idő tájt történt, hogy megszületett a lányom, s hogy közlekedésmérnöki diplomát szereztem a győri egyetemen. Időközben azonban arra is rájöttem: eljött az ideje annak, hogy ne csupán a felkínált lehetőségek közül válasszak, hanem aktívan keressem azokat a vállalati lehetőségeket, amelyek leginkább megfelelnek az érdeklődésemnek és céljaimnak.
Merre vezetett az utad 2007-ben?
Azt éreztem, hogy kifejezetten engem kerestek, amikor olvastam a meghirdetett termelési időelemző pozíciót. Ez aztán be is igazolódott, mivel az évtizedes gyártósori tapasztalataimat maximálisan tudtam kamatoztatni ebben a munkakörben. Amelyben végeredményben a szereldei termelési folyamatokat kellett különböző független metodika alapján rendszerbe rögzíteni, elemezni, s mindezek alapján támogatást adni annak érdekében, hogy minél hatékonyabb legyen az adott gyártósor termelése. A felelősségi köröm kiterjedt az érintett sorok valamennyi munkahelyének elemzésére és rendelkezésre állására. Nagyon szerettem ezt a feladatkört, magamének éreztem a tevékenységet. Élveztem az új motortípusok bevezetésével járó felelősséget, amely kiterjedt a gyártósor átalakításának szükségességére, a munkahelyek kialakítására, a folyamatok ütemezésére, azonban hat év után váltottam.
Hol és hogyan folytattad?
A lehetőségeim közül a technológiai szolgáltatásokon belül éppen akkor alakuló karbantartó csapat mellett döntöttem, ahol barátságos, befogadó légkör fogadott, ami akkoriban különösen sokat jelentett számomra. A váltás új kihívásokat hozott: a szereldei oldalról mechanikus területre kerültem. A feladatom a berendezések hatékonyságkövetése volt, vagyis a gyártósorok lejelentési pontjain vizsgáltuk az adott időszak hatékonysági mutatóit, a kigyűjtött adatokat elemezve. Most májusban lett volna pont tizenkét esztendeje, hogy ebben a munkakörben dolgozom, ám az idei év egy új szakmai fejezetet hozott számomra.
Milyen volt új lehetőség után nézni?
Az első napok természetesen sok gondolatot hoztak magukkal, de viszonylag hamar rátaláltam egy olyan lehetőségre, ami azonnal megszólított. A szerszámgyári logisztika területére kerestek gyártási programtervezőt. Fogalmam sem volt arról, hogy mire vállalkozom, de mindenképpen jönni akartam. Úgy éreztem, hogy a közel három évtizedes audis tapasztalatom elég erős alapot jelent ahhoz, hogy ebben az új munkakörben is helytálljak. A változás valóban újrakezdés volt, szinte a nulláról kellett kezdenem, de egy pillanatig sem bántam meg, hogy belevágtam. Különösen azért, mert a csapat, ahová érkeztem, rendkívül nyitottan és támogatóan fogadott. A kollégáim mind kiváló, profi szakemberek a saját területükön – tőlük tanulni inspiráló és megtisztelő, ugyanakkor nem egyszerű feladat. S bár én is szeretnék minél előbb eljutni az ő szintjükre, ugyanakkor tudom, hogy ez egy fokozatos fejlődést igénylő folyamat, amit türelemmel és nyitottsággal lehet igazán jól végig vinni. Lépésről lépésre haladok, tudatosan és kitartóan.
Különösen hálás vagyok azért, hogy a kollégáim a sűrű napi feladataik mellett is időt szánnak rám, és segítik a betanulásomat. A munkakörömben az a feladatom, hogy a beérkező programokat és lehívásokat a saját területemen úgy ütemezzem, hogy a gyártások zökkenőmentesen megvalósuljanak. Több alkatrésztípust és gyártósort érintő, összetett tervezési feladatról van szó, amely folyamatos odafigyelést igényel. A döntéshozatal is rendkívül dinamikus: gyakran óránként több, azonnali hatással járó döntést kell meghozni.
Ez egy felelősségteljes és összetett szerep, de ahogy eddig minden új kihívásban, most is ott van bennem a nyitottság, az elszántság és a szakmai magabiztosság. Hiszek abban, hogy minden működni fog – mert működnie kell!
Aktuális híreinket a Hírek oldalon olvashatja.
Amennyiben a sajtóanyagokkal kapcsolatban további információra van szüksége, kérjük forduljon a Vállalati kommunikáció területének munkatársaihoz.
