Karrier

Audisok a nagyvilágban - Enyedi Norbert

2025. 06. 03.

Az üres papírtól a nagy szakmai kalandig: család es karrier egy csomagban

A „messziről jött ember” Pécs és Budapest után jutott el Győrbe, majd Bajorország második legnagyobb városába. Július végéig él Nürnbergben, ahonnan visszatér a folyók városába – és az Audi Hungariához. Enyedi Norbert azonban egyáltalában nem zárja ki annak a lehetőségét, hogy munkája miatt majd még költözésre adja a fejét.

Hogyan telt az Audi előtti életed?

Pécsett születtem 40 évvel ezelőtt, és az egyetemi tanulmányaim miatt Budapestre költöztem, ahol a Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetemen szereztem diplomát közlekedésmérnökként, logisztikai szakirányon. Gyakornokként egy autóipari beszállító hatvani gyárában kaptam lehetőséget, méghozzá a gyártásirányítási szoftver bevezetésében, amely aztán a diplomamunkám alapját is jelentette. Itt azonban nem ért véget a hevesi városhoz történő ingázásom, mivel állásajánlatot kaptam, amit örömmel elfogadtam. Különös módon munkatársként szabadnappal indítottam pályafutásomat, mivel aznap rendezték a diplomaátadót. Öt évig dolgoztam ennél a cégnél, ahol projektvezetőként egy beszállítási koncepció bevezetése volt az elsődleges feladatom. Idővel azt éreztem, hogy ott számomra nem lesz lehetőség a fejlődésre és a továbblépésre, ezért az önéletrajzomat úgymond közhírré tettem. Mindez eljutott az Audi Hungariához, ahol a logisztikai tervezésen belül a struktúra- és folyamattervező pozícióra kerestek szakembert. Vonzott a lehetőség, hiszen egy autóipari beszállító után egy autógyár önmagában kínálta a szakmai fejlődés lehetőségét. Miután megfeleltem az elvárásoknak, családi döntést kellett hozni a hogyan továbbról. 2015-ben Budapesten laktunk, és épp csak hogy megszületett a kisfiam – egyhetes volt, amikor kiderült, hogy megkaptam a győri állást. Úgy döntöttünk, hogy bevállaljuk a költözést. Így történt, hogy életem talán két legnagyobb változása – az apává válás és a költözéssel járó munkahelyváltás – időben szinte teljesen egybeesett.

Miként alakult az audis időszakod?

Mindvégig a logisztikai tervezés területén dolgoztam, azon belül azonban többször változott a munkaköröm. Struktúra- és folyamattervezőként a G20 csarnok logisztikája tartozott hozzám, azon belül is a V8, a V10 és az R5 szegmens. Bő három év elteltével projektkoordinátori szerepkörben a területeinket – a struktúra- és folyamattervezés, a csomagolás- és az eszköztervezés, valamint a logisztikai IT – képviseltem a termékprojektek felé, továbbá a büdzsétervezés is a feladatomat képezte, a V6 benzin, a V8, a V10, az R5, majd a Global Engine szegmensre vonatkozóan. Nem sokkal a Covid előtt jött a legnagyobb falat: a PPE motorgyártás bevezetése érdekében a G10 és G20 üzemcsarnokok logisztikai átstrukturálásának koordinátori szerepköre.

Ez utóbbira vagy a legbüszkébb az eddigi itteni karrieredben?

Mindenképpen, hiszen egyértelműen sikeresnek bizonyult az elektromobilizáció előkészítése irányába tett csarnok-átstrukturálás.

Mi motivál leginkább a munkádban?

Alapvetően az új dolgok megismerése, amely nem csupán kihívást jelent, de a gondolat- és szemléletmód fejlődését is segítheti.

Hogyan és mikor jött a külföldi kiküldetés lehetősége?

Tombolt a koronavírus-járvány, szinte mindenki otthonról dolgozott. 2021 húsvétjára készültünk. Nagycsütörtök napján megcsörrent a telefonom: a vezetőm annyit kérdezett, hogy lenne-e kedvem Nürnbergben dolgozni. Elsőre azt sem tudtam, hogy ott mi van. Aztán szép lassan beavatott a részletekbe, miszerint az MAN keres csoportvezetőt a logisztikai tervezésre. Miután a vezetőm úgy ítélte meg, hogy alkalmas lennék erre a feladatra, feltette azt a kérdést, amely alapvetően meghatározta a hosszú hétvégénket. Akkor már lassan hároméves volt a második kisfiúnk, így aztán amikor előkerült ismét az üres papírlap az előnyök és a hátrányok felsorolására, már kétgyermekes családként kellett döntést hoznunk. Ahogy Budapesten Győr esetében, most Győrben Nürnberg kapcsán határoztunk úgy, hogy belevágunk. A Covid is szerepet játszott abban, hogy a gyors döntést viszonylag hosszabb procedúra követte, így csak 2022 februárjában költözhettünk.

Miért vállaltad a kiküldetést? Mi vonzott benne?

Az újdonság, amely annak ellenére – vagy éppen amiatt – különösen motivált, hogy az „egyenlet nagyon is sokismeretlenes volt”. Alapjaiban izgatott egy másik vállalat és kultúra megismerésének, valamint a saját szakmai határaim feszegetésének a lehetősége. Arra is gondoltunk, hogy ezzel az óvodát és az iskolát éppen csak elkezdő fiaink nyelvtudását is megalapozhatjuk, és közben a szabad világnézettel is találkozhatnak, amelyet a későbbiekben ugyancsak kamatoztatni tudnak. Bő három év távlatában egyértelműen kijelenthetjük, hogy miattuk is remek döntést hoztunk.

Mi a feladatod a mindennapokban?

Az MAN Nürnberg logisztikai tervezésének csoportvezetését vettem át. Hétfős csapattal dolgozom, szerteágazó feladatkörben. Fő feladatkörünk a struktúra es folyamattervezés, fókuszban az automatizálás/digitalizálás. Amikor megérkeztem, akkor kezdték építeni azt az időközben már elkészült üzemcsarnokot, ahol a reklámszöveg szerint az utolsó belsőégésű motorokhoz készülnek majd komponensek. Azon felül, hogy autóbuszokhoz és kamionokhoz készítünk „hagyományos” hajtásokat, akkumulátorokat is gyártunk immáron ezen járműtípusok elektromos kivitelű változataihoz. Mindezzel csak azt akartam érzékeltetni, hogy a meglévő projektek mellé folyamatosan jöttek az újak.

Milyen a kapcsolatod az ottani munkatársaiddal?

Tudatosan készültem arra, hogy mielőbb megismerjük egymást szakmailag és lehetőség szerint emberileg is. Első alkalommal jeleztem számukra, hogy szeretnék a csapaton belül mindenkivel kölcsönösen tegeződni, amely számukra kicsit talán váratlan volt, ám nagyon pozitívan fogadták. Kértem tőlük azt is, hogy ne felettesként tekintsenek rám, hanem egyfajta szakmai koordinátorként, akivel jól együtt lehet dolgozni. Már az elején beszéltem arról is: arra törekszem, ha majd arra kerül a sor, hogy innen távoznom kell, akkor azt ők is sajnálják és én is…

Melyek a főbb különbségek az ottani munkahelyi kultúra és az itthoni között?

Nehéz kérdés, mert őszintén bevallva én komolyabb különbséget igazából semmilyen tekintetben nem éreztem. Talán csak annyit, hogy ők egy kicsit távolságtartóbbak.

Melyek azok a személyes és szakmai tulajdonságok, amelyek elengedhetetlenek ahhoz, hogy valaki boldoguljon egy kiküldetés során?

Rugalmasság, nyitottság és alkalmazkodóképesség. Azzal nem kell foglalkozni, hogy mi lesz majd a munkában, mert az úgyis jön magától. Fontosabb a családra fókuszálni, mert ha nincs meg a nyugodt háttér, az a munkára is alapjaiban rányomja a bélyegét. Amennyiben jó a privát szféra, akkor tudsz maximálisan a feladataidra koncentrálni.

Az fel sem merült, hogy nem a családdal utazol ki?

Nem. Egyedül nem vágtam volna bele. Ezt otthon le is szögeztük, amikor érkezett a felkérés, hogy vagy együtt, vagy sehogy. Segítette a helyzetet, hogy a párom pszichológus, aki a Covid által kikényszerített online rendelést innen is tudja gyakorolni, így Nürnbergből is tud foglalkozni a magyarországi klienseivel.

Mivel töltitek a szabadidőt? A környéken miket láttatok eddig, merre kirándultatok? Mi volt az eddigiek közül a legszebb, a leglátványosabb, vagy a legemlékezetesebb? Mi az, amit még mindenképpen szeretnétek megnézni?

Sokat sétálunk Nürnbergben, amelyet – Győrhöz vagy éppen Budapesthez hasonlóan – folyó szel ketté. A Pegnitz partján sokat sétálunk, de szeretjük a vár környékét, valamint a klasszikus belvárost. A város környékén is sok a túralehetőség. Itt hallottam arról, hogy itt van a „Fränkische Schweiz”, azaz a „frank Svájc”, amely a nevét a romantika korában kapta annak nyomán, hogy költők és írók Svájchoz hasonlították a táj szépségét. A Fichtel-hegységben fekvő táj azonban valójában inkább fennsík, amelybe mély völgyet vágnak maguknak a folyók és a patakok. Jártunk „valódi” hegységben is, mert megmásztuk Németország legmagasabb hegycsúcsát. Ez volt talán a legemlékezetesebb kirándulásunk, mert a Zugspitze felkeresésekor egy óra leforgása alatt ízelítőt kaptunk a télből és a nyárból egyaránt. Mindezt egy szép júliusi nap. Előbb 2962 méter tengerszint feletti magasságon télikabátban hógolyóztunk, majd a völgyben fürdőruhában napoztunk és a tóban is megmártóztunk. Amit még szerettünk volna megnézni, azt idén húsvétkor kipipáltuk: Hamburgban is jártunk.

Mennyi időre szól a kiküldetésed?

Eredetileg három évre szólt, amit lehetőség lett volna ez év végéig meghosszabbítani. Az iskola miatt azonban azt kértem, hogy tartson inkább július végéig.

Azt tudod már, hogy utána mi történik?

Egyelőre csak az biztos, hogy visszatérek az Audi Hungariához és a logisztikához.

Mi az, ami a legjobban hiányzott az itthoni dolgokból?

Csak a család és a barátok, de applikációkkal ezt a hiányosságot is próbáljuk lefedni.

Milyen gyakran látogattatok haza?

Mivel Németországban iskolaidőben nem szabad utazni, ezért csak a nyári és téli szünet idején tudtunk hazalátogatni. Több állomásos és mozgalmas volt mindig a történet, hiszen a szüleim továbbra is Baranya vármegyében élnek, a párom Balatonalmádiból származik, a házunk meg ugye Győrben van.

El tudnád képzelni, hogy majd a jövőben is élj kint külföldön?

Amennyiben érkezne újabb felkérés, fognánk egy üres papírt, ahogy eddig, s írnánk egy összesítést az előnyökről és a hátrányokról. Azt gondolom egyébként, hogy az eddigi tapasztalatok alapján nem tudnék semmi olyat felhozni, ami miatt eleve nemet mondanék.

Hogyan fogadták a nürnbergi MAN logisztikai tervezésén, hogy július végén hazaköltözöl?

Már egy ideje ismert a hazaköltözésünk dátuma, de talán mondhatom, hogy a kollégáim nem emiatt várják a július végét, hanem a három hét nyári szabadság miatt.

Vissza az előző oldalra