2026. 05. 08.
Közlekedésmérnökből vált járműmérnökké, majd analízismérnökből IT-kontrollerré. Horváth Krisztiánt a győri egyetemi évek alatt kezdte elvarázsolni az Audi márka – és mindaz, ami mögötte van. Ingolstadtba a felfedezés vágya hajtotta, mivel szerette volna megismerni azt az anyavállalatot, ahonnan bő három évtizede kiépítették a győri négykarikás vállalatot.
Zalaegerszegen születtem és ott is tanultam mindaddig, míg utam a Széchenyi István Egyetemre vezetett. Közlekedésmérnöki szak a Műegyetemen kívül csak ott indult, s mivel kis zalai településről származva Győrt jóval elfogadhatóbbnak tartottam, mint Budapestet, ezért döntöttem a kisalföldi megyeszékhely mellett.
Itt még nem. Ám mivel Magyarországon egyértelműen a közúti közlekedés dominál, így a közlekedésmérnöki tanulmányok is jórészt erre összpontosulnak, ebből adódóan adott volt az autós irány, amely amúgy is eleve vonzott. S mivel a győri egyetemen egyébként is sok minden mutat az Audi irányába, mind jobban elmélyedtem abban, amit a négykarikás márka képvisel. A magas technológiai szintű gyártás egyrészt oda vezetett, hogy Audi lett az első saját autóm. Másrészt – és ez jelen esetben sokkal lényegesebb, hogy – már a tanulmányaim során aktívan kerestem a lehetőségét annak, hogy belekóstolhassak az audis létbe.
Még alapszakon tanultam, amikor mérnök gyakornoknak jelentkeztem a vállalathoz. Ez 2015 nyarán történt, amikor az Üzemmenedzsment csapatához tartozva üzemeltetés feladatain keresztül kezdhettem meg az ismerkedést az Audi világával.
Méghozzá azon a területen, ahol korábban gyakornokoskodtam. Főállásban analízismérnökként 2017 áprilisától tartozott hozzám az EA288 alapmotoros gyártósor, valamint az említett erőforrással összefüggő vevői kapcsolattartás. Mindez azt jelentette, hogy a szállításban érintett konszern telephelyek irányába én képviseltem a dízelmotorokat, így aztán együttműködtem a San José Chiapa városában található mexikói gyárral, a Seat martorelli gyáregységével, a Škoda fő gyártóbázisának számító üzemével Mladá Boleslavban, valamint a VW-csoport központját jelentő Wolfsburggal.
A Széchenyi István Egyetemen járműmérnök mesterdiplomát szereztem, audis oktatókkal és audis iránymutatás mellett. Az új ismeretek elsajátításának vágya nem csupán a tanulásban, hanem a vállalatnál is fűtött. Ezért 2020-ban területet váltottam, s onnantól kezdve motoralkatrész-felelős kontrollerként tevékenykedtem. Ezzel közel maradtam a technológiához, ugyanakkor megismerhettem a pénzügyi szemléletmódot, mint a döntéshozatal egy fontos elemét.
Inkább azt mondanám, hogy a kihívások motiválnak. Márpedig az Audi berkein szinte hihetetlen számban kínálják magukat a lehetőségek, köszönhetően a magas minőséget képviselő márka mögött álló kivételesen jó csapatnak és a tevékenységek sokszínűségének.
Személyemre vonatkozóan a perspektívaváltást tartom a legnagyobb pozitívumnak, szakmai oldalról pedig azt, hogy a termékkontrolling területén alapembernek számítottam, aki az elsők között segített (f)elismerni ezt a területet a Volkswagen Konszernen belül.
Honnan és hogyan jött a kiküldetés lehetősége?
Vezetőim felé jeleztem, hogy szívesen kipróbálnám magam a konszern másik telephelyén is, hogy az audis világot egy másik perspektívából is megismerhessem. Mivel tudták, hogy van affinitásom az új dolgok elsajátítása iránt, az akkor éppen átstrukturálódó IT-kontrolling területét ajánlották számomra Ingolstadtban.
Elsősorban a felfedezés vágya. Szerettem volna megismerni azt az anyavállalatot, ahonnan bő három évtizede kiépítették a győri céget, ahogy nagyon kíváncsi voltam a bajor kultúrára is.
A szokásokban és a kultúrában is nagyok a különbségek. A munkát tekintve egyértelműen az, hogy Ingolstadtban mennyire másként hasznosítják az idejüket. Itt például még az étkezés is munkaebédnek számít. Általánosságban pedig az volt számomra a leginkább szembeötlő, hogy még a fiatalok körében is milyen fontos a hagyományok ápolása, amelyből aktívan ki is veszik a részüket.
Az újrastrukturálás után is nagyon jó csapat jött össze, amelyben példaértékű a munkakapcsolat és a kommunikáció. Hihetetlenül pozitívan fogadtak, nagy nyitottsággal vártak és szinte azonnal bevontak az életükbe. Sok szabadidős rendezvényt tartanak a munkatársaknak, ezen kívül a futball az, amely sokakkal összehoz. Itt nem csupán a focit űzik magas színvonalon, a szurkolói kultúra is hasonló szinten van.
Továbbra is az IT-kontrolling területén tevékenykedem, ahol elsősorban koordinációs feladatokat látok el. Felelek többek között a teljes vállalati IT riportokért, a Performance Programokért és ellátok egyfajta központi funkciót is. Számomra ez a terület teljesen új volt. Mivel a vállalati IT teljes mértékben különbözik más területek kontrollingjától – hiszen nem csak a közvetett költségek, hanem a beruházások is a költségterv részei –, ebbe bizony bele kellett tanulnom, amelyre maximálisan nyitott voltam, s amelyhez minden segítséget megkaptam.
Mivel korábban nem volt tapasztalatom az IT és fixköltség kontrolling területén, elsősorban az újdonság varázsa és maga a szakmai kihívás vonzott. Ebből kiindulva azt mondhatom, hogy nagyfokú nyitottság és tanulási hajlandóság mindenképpen kell ahhoz, hogy ismeretlen környezetben ismeretlen folyamatokat sikerüljön elsajátítani. Ezen felül szükséges kellő rugalmasság és alkalmazkodóképesség, no meg gyors döntés is a boldoguláshoz – a család részéről is.
Ezek szerint nem egyedül utaztál ki…A feleségemmel utaztunk ki 2024 áprilisában Ingolstadtba, ahol hat hónappal később megszületett a kisfiunk, Noel.
Sokat kirándulunk, elsősorban persze olyan helyekre, ahol a babával is jókat lehet sétálni. A bajor és az osztrák Alpokban egyaránt jártunk, főként a tavak mentén. Terveink között szerepel egy távolabbi úti cél is: Berlin. Közben pedig próbáljuk kihasználni együtt és a párommal külön is azokat a szabadidős lehetőségeket, amelyeket otthon nem tehetnénk meg: jártam például Bayern-meccsen. A sport egyébként mindig fontos szerepet játszott az életemben, s nem csak nézőként. Rendszeresen kerékpárral járok munkába, az a mintegy 20 perces tekerés reggel és délután igencsak kellemes és hasznos tud lenni. A feleségemmel közösen a teniszt is próbáljuk fokozatosan visszavezetni az életünkbe.
A három év, jövő áprilisban jár le.
Mindkettőnk részéről egyértelműen a családi környezet, valamint a Győrben „hagyott” barátok – no és a Túró Rudi.
Nagyjából másfél-kéthavonta. Néha csak egy-egy hosszú hétvégére, alkalomadtán azonban kicsit hosszabb időre is.
Az üveggömbbe nézés egy kontrolling szakembernek szinte kötelező, ezzel együtt sem tudok egyértelmű választ adni erre a kérdésre. Az biztos, hogy továbbra is nyitott vagyok a külföldi kiküldetésre, ám ahhoz passzolnia kell az éppen aktuális élethelyzetnek. Szerintem egyébként szakmailag nagyon sokat ad, ha valaki ki tudja magát próbálni külsős konszernkörnyezetben.
Aktuális híreinket a Hírek oldalon olvashatja.
Amennyiben a sajtóanyagokkal kapcsolatban további információra van szüksége, kérjük forduljon a Vállalati kommunikáció területének munkatársaihoz.
