2026. 06. 29.
Munkájával és életmódjával is példát mutat Palavics Barnabás, akit a kihívások éltetnek és a váratlan helyzetek motiválnak. Miközben világpolgárként immáron három országban is otthon érezhetné magát, egy ideje már nem helyhez, hanem egy személyhez köti az otthon fogalmát. Wolfsburgi interjú – igények és kapacitások, valamint Toronto és Győr között…
Kaposváron születtem, majd nem sokkal ezután a család Győrbe költözött, ahol aztán az iskoláimat is jártam. A Révai Miklós Gimnáziumból utam a Budapesti Corvinus Egyetemre vezetett, ahol pénzügy és számvitel szakon tanultam. Másodéves voltam, amikor a szüleim úgy határoztak, hogy Kanadában folytatják életüket. Ez idő tájt egyre nyilvánvalóbbá vált számomra, hogy nekem is váltanom kell, így a fővárosból visszatértem Győrbe, ahol végül kereskedelem és marketing alapszakon a Széchenyi István Egyetemen szereztem diplomát. Közben gyakornokként 2014-ben sikerült bekerülnöm az Audi Hungaria pénzügyi területére.
Igen. A pénzügyön eltöltött gyakornoki időszak alatt egyre inkább körvonalazódott bennem, hogy hosszú távon is az Audinál képzelem el a jövőmet. A sors aztán úgy hozta, hogy amikor a diploma megszerzése után pályázni kezdtem, éppen volt a motorlogisztikán több nyitott diszponensi pozíció és behívtak interjúra. A kereskedelmi és marketing tanulmányaim alapján a logisztika nagyon is szimpatikusnak tűnt. Hogy ez mennyire volt egy jó választás, arra bizonyíték az is, hogy munka mellett a győri egyetemen logisztikai menedzsment mesterdiplomát is szereztem.
A diszponensi munkakört 2015 tavaszától közel két éven át töltöttem be, majd lehetőségem nyílt arra, hogy a V6 szérialogisztika területén belül a programtervezői csapathoz csatlakozzak. A mechanikus programtervezés során a hathengeres mechanikus gyártósorok gyártási programjának megtervezése tartozott hozzám, ami folyamatos kapcsolattartást igényelt az érintett gyártósorokkal, gyors reakciót az esetleges vevői igények változásaira, valamint a nyersanyagok időben történő beérkezésének nyomon követését. Nagyon tetszett a munka sokszínűsége és változatossága, a külföldi beszállítókkal való kapcsolattartás pedig sokat hozzátett a nyelvtudásom fejlődéséhez is. Idővel a programtervezés mellett az igény- és kapacitásmenedzsment (BKM – Bedarfs- und Kapazitätsmanagement) is a munkaköröm részévé vált. Ezen folyamat során az aktuális és a következő évi vevői igényeket vizsgáljuk es hasonlítjuk össze a rendelkezésre álló kapacitással. A hosszú távú optimalizálási folyamatok eredményeit egyre gyakrabban kellett német vezetők előtt is prezentálnom, ami nemcsak a szakmai fejlődésemet segítette, hanem a magabiztosságomat is növelte.
A teljesítményértékelések során jeleztem, hogy szívesen vállanék külföldi kiküldetést. Mivel a családom Torontóban élt, nem jelentett volna számomra különösebb kihívást az sem, ha nem Magyarországon kell dolgoznom. 2019 tavaszán Wolfsburgban sikeres interjún vehettem részt, így 2020. január 1-jével elindulhatott a kiküldetésem.
Miért vállaltad a kiküldetést? Mi vonzott benne?A kihívás és az újdonság lehetősége vonzott leginkább. Meg persze az, hogy mindig is szerettem volna külföldön dolgozni.
Arra, hogy lépésről lépésre mennyi mindent sikerült elérnem, és hogy minden egyes kihívásban a lehetőséget láttam. Amióta a családom 2011-ben Kanadába költözött, öntudatlanul is az erősödött meg bennem, hogy elsősorban csak magamra számíthatok. Miközben csapatjátékos is vagyok, nemcsak a sportban, ahol 12 éven keresztül egyesületi szinten kosaraztam, hanem a munkában is. A vállalathoz kerülve az első perctől igyekeztem minden feladatból kivenni a részem, egymást kölcsönösen segítve építettem a munkatársi kapcsolatokat, amelyekre mind a mai napig számíthatok. Erre ugyancsak büszke vagyok, mint ahogy arra is, hogy a gimnáziumban kezdett német nyelvtudásom itt alaposan megerősödött.
Az újdonságok és a váratlan helyzetek. Nagyon élvezem, amikor valami eltér a megszokott folyamatoktól, és gyorsan kell rá megoldást találni. Inspirál az is, hogy a hozzáállásommal másokat is motiválhatok a munkában, valamint a folyamatos tanulás és az egészséges életmód középpontba helyezésével a hétköznapi életben is. Élj úgy, hogy az másoknak is példát mutasson!
Milyen volt a wolfsburgi munkakezdés a Covid árnyékában?Előnyömre szolgált, hogy előttem dolgozott kint egy győri logisztikai munkatárs Wolfsburgban, aki megalapozta a két csapat közti jó kapcsolatot. Igyekeztem gyorsan megismerni a 65 ezer munkavállalót foglalkoztató gyárkomplexumot, mintha csak éreztem volna, hogy kevés időm lesz beleszokni az új életbe. Kiérkezésem után három hónappal bezárt a világ, magamra maradtam a lakásban és home office-ban dolgoztam. Jó ideig Magyarországra sem utazhattam, majd amikor ez már lehetővé vált, a nagyszüleimnél ültem két hétig karanténban. Mentálisan elég kemény időszak volt, amely azonban lehetőséget biztosított arra, hogy még jobban megismerjem önmagamat. Az olvasás szeretete is sokat segített ezen időszak átvészelésében. Alapelvem, hogy naponta nagyjából félórát szánjak erre. Egyszerre 2–3 könyvet szoktam olvasni – angol, német és magyar nyelven egyaránt.
Az igény- és kapacitáselemzést folytattam, ám itt nem egy helyi gyártósorral kellett foglalkoznom, hanem a konszernhez tartozó európai hengerfejgyártás egészével. Két év elteltével az elektromos hajtásokra vonatkozóan végeztem végeredményben ugyanezt a feladatot. Ebben a munkakörben azonban nem egy esetben kellett felettébb kritikus témákat prezentálnom márkavezetők előtt – ezekből rengeteget tanultam. Többek között azt, hogy ha a tudás velem van és a számok is mellettem szólnak, akkor őszintén és bátran kiállhatok azok elé a vezetők elé, akikkel végül is ugyanaz volt a célunk: megoldást találni a felmerülő problémára. Két évig tartott ez az időszak, amit asszisztensi munka követett, amellyel elő- és felkészítettek a jelenlegi koordinátori szerepkörre. A tavalyi évtől koordinálom azt a hat fős csapatot, amely a váltók és az e-hajtások ellátásáért felel Európában. Izgalmas és új kihívást jelentő feladat.
Sosem felejtem el, hogy szinte még alig ismertek, a Covid ideje alatt mégis rendkívül odaadóan figyeltek rám. Gyakran kerestek az online térben, aztán amikor „kinyitott a világ”, rendszeresen hívtak személyes találkozásokra. Az az előítélet, miszerint a német emberek távolságtartóbbak, a kötelező távolságtartás idején teljesen szertefoszlott. Igazi barátságok alakultak ki a munkatársakkal, amely amiatt is meglepő lehet, mert a harmincas éveimben járva az egyik legfiatalabb kollégája voltam a csapatnak. Az irányukba első perctől érezhető nyitottságomat értékelték, ahogy a tudásomat is, amelyet szinte el is vártak. Az Audi Hungaria ugyanis az igény- és kapacitástervezésben egyértelműen benchmark, a győri munkát ezen a szakterületen példaértékűnek tartják.
A bátorság nagyon fontos. Anélkül saját magunk lehetünk önmagunk gátjai! Sok esetben ugyanis a helytállás attól függ, hogy képesek vagyunk-e fejben minden baljós gondolatot legyőzni. Szükséges persze a tudás is, ám mindent meg lehet tanulni, csak hajlandóság és kitartás kell hozzá. Emellett fontos az alkalmazkodóképesség is, hiszen bármikor történhet bármi…
Hogyan töltöd a szabadidőd?A sport továbbra is kiemelten fontos számomra. Az új szerelem a CrossFit, amely köré egy új baráti kör is kiépült. És ha már szerelem… Négy éve ismertem meg itt a német barátnőmet, akivel azóta már együtt is élünk. Az aktív pihenést kedvelve rengeteget kirándulunk. Húsvétkor például Ausztriában túráztunk négy napot. A környéken a Harz-hegységet favorizáljuk, valamint Hamburgot. A második legnagyobb német város csatornarendszeres belvárosát nagyon imádjuk, ahogy az éttermeit is. Nyárra azt tervezzük, hogy Észak-Európát járjuk be autóval. Persze a magyar barátaimról sem feledkezem meg, minden évben elmegyünk showboardozni Franciaországba, illetve a nyári balatoni hosszú hétvégéket sem hagyom ki velük.
Abszolút el tudom képzelni, hogy külföldön éljek. Akár továbbra is Wolfsburgban, hiszen vonz a feladat, a hely ésa légkör. Gyakran elgondolkozom azon, hogy hol is van az otthonom. 20 éves voltam, amikor a szüleim Kanadába költöztek, én pedig immár hat éve élek Németországban, miközben a nagyszüleim és az unokatestvéreim Magyarországon élnek, ahol felnőttem. Így néha azt érzem, hogy három otthonom van, és az életem folyamatos elköszönésekből és megérkezésekből áll.
Néha pedig úgy gondolom, hogy nincs is egyetlen otthonom, mert mindenhol otthon vagyok – inkább egyfajta világpolgárnak érzem magam. Mostanra azonban a párommal közös élet és a közös tervezés került előtérbe. Úgyhogy az otthonom vele van!
Aktuális híreinket a Hírek oldalon olvashatja.
Amennyiben a sajtóanyagokkal kapcsolatban további információra van szüksége, kérjük forduljon a Vállalati kommunikáció területének munkatársaihoz.
